Rólunk:

A Gödöllői Szabad Waldorf Óvoda és szülői közössége évek óta keresi annak megoldását, hogy a gyerekek tágasabb, zöldebb és nyugodtabb udvaron játszhassanak, mozoghassanak. A gyerekek egyértelműen jelzik, hogy erre van szükségük. Jelenleg az óvoda egy forgalmas út mellett, egy utcai villanytranszformátor árnyékában működik. Az udvar az évek során egyre bővülő érdeklődés mellett szűkős lett, a zöldfelületek kikoptak az intenzív igénybevétellel; a gyerekek valódi mozgásigényét, játékigényét nem képes kielégíteni. Lelkes és tenni akaró családokból álló közösségünk változtatni akar ezen! 

Célunk természetes környezetben, forgalomtól távol, erdőhöz közel, olyan kert és pihenőhely létrehozása, ahol a szabadjáték, a gyaloglás és a nagymozgások önfeledt gyakorlása kiemelt hangsúlyt kaphat, gyerekek megismerhetik a ház körüli gazdálkodást és elsajátíthatnak egyfajta természettudatosságot. Az évszakok változását követő, utánzásra érdemes tevékenységeket szeretnénk a természet által nyújtott környezetben megmutatni a gyerekeknek, akár külső mesterek, gazdák bevonásával is.

Névadónkról
Bernard Lievegoed (Medan, 1905. szeptember 2. – Zeist 1992. december 12.) holland antropozófus orvos, pszichiáter, író.

„Arról azonban senkit sem lehet meggyőzni, hogy a pedagógiai téren valahol megtalálták a legvégső bölcsességet. A régi formák megkeményedése és a vad kísérletezés szélsősége között kell megtalálnunk az utat. Az egyetlen valós fegyver egy felelősségteljes pedagógiához a pedagógus felelősség tudatában nyugszik, az ő igyekezetében, hogy állandóan tanuljon magától az élettől, s minduntalan minden tettét ellenőrizze lelkiismeretének legmélyén. Egy pedagógus, aki önmaga nem áll benne az önnevelés áramában, nem képes ténylegesen gyerekeket nevelni. Ilyen erővel egy lemezjátszó, vagy egy film is a helyébe léphetne.” (Bernard Lievegoed)

Bernard Lievegoed szellemi hagyatékának üzenete: ha az antropozófiai mozgalom szellemi téren egységhez akar jutni, akkor dolgozni kell azon, hogy a különböző testvér mozgalmak, intézmények és személyiségek között megértés jöjjön létre a specifikus szellemi feladatok iránt. A belső súrlódások és egyebek csak akkor érhetnének véget, ha kölcsönös, őszintén érzett csodálat születne a másik munkája iránt, amikor is a különböző felfogások nem adnának okot a feszültségre, hanem sokkal inkább “szociális harmóniához” vezetnének. A másik ember feladatának igazi megértését viselte Lievegoed a szívén. (Jelle van der Meulen)